Egy cetli, más semmi… avagy a kezdetek

A betegségemről nagyjából húsz éve tudok (kb. hét éve kerültem vele érdemben orvoshoz, korábban nem igazán foglalkoztak ezzel a betegséggel) PCOS szindrómám van és pajzsmirigy alulműködésem, de eddig sajnos csak időlegesen foglalkoztam ezzel, aztán elfelejtettem bevenni a gyógyszereket, nem tartottam a diétát, egyszóval  nagyon rossz beteg voltam. A menstruációm már jó rég nem járt nálam, konkrétan fél éve, mikor úgy döntöttem elbandukolok a nőgyógyászhoz, hogy kukkantson már be, hogy ugyan mi a helyzet odabent. Mit ad Isten az orvosom endokrinológus is, szóval két legyet ütöttem egy csapásra.

A 37. születésnapomon láttam egy nagyon szép szelfit az alsó felemről egy 82 cm-es átmérőjű tv-n. Az élmény azt hiszem örökké kísért. Mikor elmondtam, hogy már fél éve sehol semmi, aggódott, és remélte, hogy nem a korai klimax jelentkezett nálam. Sajnos ez PCOS-nél előfordulhat, de nem szeretett volna megijeszteni, se konkrétumot mondani a vérvételig. A rákszűrés szépen lezajlott, a méhem nagyon szép (arról is van egy szupi fekete-fehér fotóm ójeee, csak tudnám honnan kell nézni).

Hazafelé a buszon azon gondolkoztam, ha a petefészkeim is feladták a reményt… hogy valaha társra lelek… akkor tényleg lehúzhatom magam a klotyón. Nem is emlékszem, hogy értem haza, sötét volt. A busz ablakán cikáztak a fények, ahogy az én fejemben a különböző gondolatok. Mi van, ha klimax? Mi van, ha elkéstem? Mi van ha, MI VAN HA???

A vérvételre és cukorterhelésre egy pénteki napon került sor. Tudom, perverz dolog, de már másodszor estem át a cukorterhelésen és annál nagyobb flash nincs, mikor egy orvosi rendelőben orvosi utasításra döntöd magadba a cukrot, amit amúgy is imádsz és egyébként meg nagyon nem ihatsz-ehetsz cukrot, mert „kurvakövérvagy”. Én még az alját is kilötyköltem egy kis vízzel. A történethez hozzátartozik, hogy 4 pötyivel iszom a kávémat, nekem semmi nem lehet elég édes.

Az eredmények kiértékelésére egy hét múlva került sor. Májfunkció nagyon gáz, inzulrezisztencia brutál gáz, hormonszint… inkább hagyjuk. (korai klimax viszont nincs)

-És akkor most mi lesz? – kérdeztem az orvost mire Ő azt felelte:
-Meggyógyul Andrea, az lesz. Szépen le fog fogyni.

Na perszeeeee! Ó hányszor mondtam én is magamnak, hogy le fogok fogyni. Ha annyi pénzem lehetne… Eddig a lassan 20 kg mínuszommal abszolút a doktor úr áll nyerésre (szerencsére). Egy cetlire jegyzeteltem, mit nem ehetek másnaptól. Nincs KRUMPLI, RIZS, KENYÉR, TÉSZTA, ÉDESSÉG. Van gyümölcs kivéve a SZŐLŐ és vannak húsok, zöldségek… Ez a cetli az iránytűm nyolc hónapja és nem esik nehezemre betartani az utasításokat. Bizony sokszor egy kis cetli nagy csodákra képes.

AnDream – fogyozom.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..