A sport, mint lelki támasz a hétköznapokban

Beköszöntött az ősz, ezzel megkezdődött az iskola is. Mivel idén kezdtem a gimnáziumot, eléggé izgultam, milyen lesz. Új hely, új emberek, új szabályok, magasabb elvárások, heti 17 nyelvóra. Kíváncsi voltam milyenek lesznek az új osztálytársaim és tanáraim, érdekelt, vajon nagyon nehéz lesz-e franciát tanulni.

Az első pár napban még nagyon izgultam, mikor hazaértem azt éreztem kell valami, amitől kicsit megnyugszom, és újra visszatérhetek „saját magamba”. A következő lépés mindig az volt, hogy gondolkodás nélkül fogtam magam, bepakoltam a táskámba és elmentem edzeni. Néha már maga a tudat segített… ahogy felültem a buszra, leesett egy kis darabkája annak a kőnek, ami a szívemen csücsült. Tudtam, hogy már csak pár perc és azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek. Mikor beértem a terembe, néha úgy éreztem magam, mint akit megszállt egy angyal. A gondterhelt, néha kissé szomorkás szemeim egyik pillanatról a másikra elkezdtek csillogni, a kedvem 180 fokos fordulatot vett.

A sok dolgozat és számonkérés, a reggeli dugóban ülés és a kis félsz, hogy elkések a suliból a forgalom miatt, rengeteg energiát felemészt. Ilyenkor mikor ezeken a dolgokon aggódom, mindig eszembe jutnak a délutánjaim, amikor mehetek futni vagy edzésre a terembe. Rögtön megnyugszom. Számomra óriási segítséget nyújt a sport a mindennapokban. Megnyugvást és óriási lelki támaszt kapok tőle. Mindig csak ad valamit és ez a valami sosem rossz. Még akkor sem, mikor másnap olyan izomlázam van, hogy feküdni alig bírok. És nem akkor sem érezem azt soha, hogy nem érte meg. Legalább emlékeztet arra, hogy tegnap nem volt túl jó kedvem vagy éppen túl jó kedvem volt, ezért elég keményre sikeredett az az edzésem. Sokan mondják, hogy fanatikus vagyok és én ilyenkor csak annyit válaszolok, hogy „Igen, tudom. Tisztában vagyok vele.” 🙂

Mindenki másban találja meg önmagát… én a sportban leltem meg az igazi énem.

Sebdenics Betti – fogyozom.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.